A foszfor a növények számára esszenciális makro tápelem, sokak szerint a hazai termőföldek egyik limitáló tényezője. Az intenzív műtrágyázás első évtizedeiben nagy mennyiségben került (olcsó) foszforműtrágya a talajainkba, melynek következtében a szántóterületek többsége igen jó P-ellátottságot ért el az 1990-es évekre. Ezt követően még egy évtizedig képes volt a növénytermesztési ágazat ebből a tartalékból gazdálkodni, amire nagy szükség volt, hiszen a műtrágyaárak elkezdtek drasztikusan növekedni. A foszforműtrágyázást ma már sokkal racionálisabban, főként mérleg elven tervezzük. Azonban a talajvizsgálati és műtrágya számítási módszerek szinte semmit sem korszerűsödtek, mindent ugyanazon elven kalkulálunk, mint évtizedekkel ezelőtt. Holott ezek a módszerek a talajaink valódi foszfortartalékairól és a foszfor-szolgáltató képességéről nagyon kevés információt adnak.

A foszfor a talajban részben szerves, részben ásványi formában található, amelynek csak töredékét mérjük a laborban, „felvehető” foszfortartalom formájában. A növények számára felvehető rész meghatározása a szabvány szerinti ammónium-laktátos kivonással túlzottan leegyszerűsíti a talajban zajló folyamatokat. A talajok ammónium-laktát oldható foszfortartalma és a növények foszforfelvétele között gyakran nagyon gyenge a kapcsolat. Vagyis ez az ún “felvehető” P-tartalom valójában nem mutatja meg, hogy a növény mennyi P-t tud/fog felvenni.

Az ásványi foszfor lassan mobilizálódik, és lassan is mozog a talajban, felvehetőségét elsősorban a kémhatás befolyásolja. Lúgos talajokban, nagyobb mennyiségű mész mellett a nehezen oldódó Ca- és Mg-foszfátok keletkeznek. 5.5 pH alatt, erősen savas kémhatáson a talajok foszfor tartalma Fe- és Al-foszfátokként kötődik le. Az ásványi foszfor körülbelül 6 és 6.5 pH között oldódik a legjobban a talajban. Mindebből következően a foszfor műtrágyák hatóanyaga is jórészt lekötődik, annak csak egy kisebb hányada hasznosul közvetlenül a növénytermesztésben.

A foszfor felvehetőségét korlátozza az alacsonyabb talajhőmérséklet is, különösen, ha kötött, levegőtlen szerkezettel, és alacsony biológiai aktivitással párosul. A kukorica tavaszi lilulása közismert jelenség, a növény kezdeti intenzív tápanyag-felvételi időszakában a foszforhiányt mutatja. Foszfortartalmú starterek alkalmazásával ez a hiány megelőzhető, bár számos szabadföldi kísérletben tapasztalták már, hogy ezek hatása a szemtermés mennyiségében gyakran már nem mutatható ki.

Nem szabad megfeledkezünk a tényről, hogy talajokban szerves P-tartalékok is vannak, amelyek enzimes lebontás útján szintén felvehetővé válhatnak a növények számára. A nehezen mobilizáló ásványi foszfor feltárásában ugyancsak nagy szerepet játszanak a mikrobák: a foszforoldó baktériumok és a növényekkel szimbiózisban élő mikorrhiza gombák a talajok tartalék tápanyagaihoz is hozzáférnek. Jól mutatja a mikrobák jelentőségét, hogy egy bizonyos foszforellátottsági szint felett megfelelő mikrobákból összeállított talajoltással sokkal nagyobb termésnövekedést lehet elérni, mint foszforműtrágyázással.

A Talajdiagnosztika Kft-nél kiemelt figyelmet szentelünk a foszfor-feltáródás és foszforműtrágyázás hatékonyságának kérdésére. Fontos tudni, hogy a felvehető és tartalék foszfor formákat talajtípusonként eltérő módszerekkel célszerű vizsgálni. A foszfor felvehetősége ugyanis a talajban kémiai és biológiai folyamatok által szabályozott, a tartalékok és az oldható formák más és más formában vannak jelen a talajainkban. A szabvány szerint elvégzett talajvizsgálatok mellett további, talajtípusra adaptált módszereket is alkalmazunk a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadásban. Véleményünk szerint egy gazdaság foszfor-stratégiájában azt kell meghatározni, hogy a műtrágyázással milyen tápanyag-szinteket célszerű elérni a talajokban, meddig mérhetők a trágyahatások, és milyen kémiai és biológiai módszerekkel lehet a foszfortartalékok felvehetőségét növelni?