×
Ajánlatkérés
Vissza
Nitrogén műtrágyázás és a talajok valódi nitrogén-szolgáltató képessége

A nitrát direktíva az ország termőföldjeinek kb. felén korlátozza a hektáronként kijuttatható nitrogén mennyiségét. Az elővigyázatosság környezetvédelmi szempontokból teljesen helyénvaló, még ha a korlátozás mértéke esetenként vitatható is. A fő probléma az, hogy a gyakorlatban nem vesszük figyelembe az eltérő klimatikus adottságokból eredő kimosódási és termésbeli különbségeket, a teremesztett növények reális N-igényét és a talajaink valódi nitrogénszolgáltató képességét. Nem csupán a nitrátérzékeny területekre igaz az, hogy valójában nagyon kevés adat áll rendelkezésre, ami alapján racionális N-műtrágyázást lehetne tervezni. A kötelező talajvizsgálatok ehhez nem adnak elegendő információt, így nem könnyű megfelelni a környezetvédelmi és gazdaságossági követelményeknek is egyszerre. Ez motivált minket arra, hogy új talajvizsgálati és értékelési módszert dolgozzunk ki.

A nitrogén a talajokban főként szerves formában (mikrobák, növényi maradványok, humusz), kisebb részben pedig ásványi (nitrá, nitrit, ammónium) formában fordul elő. A szerves nitrogénformákból mikrobák lebontó tevékenysége által keletkezik a növények számára is felvehető ásványi nitrogén. A légköri (elemi) N2-t néhány baktériumtörzs képes megkötni, ami szintén a felvehető nitrogént növeli a talajban (pl. a pillangósok gyökérzetén szimbiózisban élő rhizobiumok, vagy a szabadonélő Azotobacter).

A talajok természetes nitrogén-szolgáltató képességét tehát a szerves N-tartalékok, a mikrobiológiai aktivitás és az azokat befolyásoló környezeti tényezők (pl. talaj levegőzöttsége, pH-ja, hőmérséklete) határozzák meg. Emiatt fontos, hogy milyen talajművelési módot alkalmazunk, vagy mennyi szármaradványt forgatunk vissza a talajba. Főként az őszi vetésűek esetében pedig számolni kell azzal, hogy alacsony talajhőmérsékleten a nitrifikáció nagyon lassú, a talajok szerves tartalékaiból még kevés ásványi nitrogén mobilizálódik a növények kora tavaszi ébredésekor. Emiatt az őszi nitrogéntrágyázás lehetőségeit is újra kellene gondolni, különösen a klímaváltozás függvényében.

A nitrogén dózisok megosztása tavasszal is fontos kérdés, hiszen a műtrágya hatóanyagok könnyen elveszhetnek a termőföldről. Ismert, hogy a nitrát igen gyorsan kimosódik a talajból, hiszen negatív töltése révén nem kötődik meg a talajkolloidokon. De a N-műtrágyák ammónium-tartalma is néhány hét alatt nitrifikálódik, vagyis nitráttá alakul. A környezettudatos trágyázást nem elsősorban a mennyiségi korlátozásokkal, sokkal inkább a növények fejlődéséhez és a talajok természetes nitrogénszolgáltató képességéhez igazodó, megosztott kijuttatással, vagy inhibitorok alkalmazásával lehet megvalósítani.

Az ásványi nitrogénformák mennyisége tehát a talajban nagyon gyorsan változik. A kötelező talajvizsgálatokban éppen a leggyorsabban változó nitrit és nitrát mennyiségét mérjük (5 évente!), ami csupán egy pillanatnyi állapotot tükröz. Erre alapozni a N-műtrágyázást meglehetősen nehéz. Magyarországon ezért a szaktanácsadók többsége a humusztartalomból következtet a talajok N-szolgáltató képességére. A humusz azonban nem egyenlő a N-tartalommal, a kettő között nagyon közvetett a kapcsolat. Amit pedig humusztartalomként mérünk az akkreditált laborokban, az tulajdonképpen összes szerves anyag, amiben benne lehet a még el nem bomlott szármaradvány is. Vagyis az eredményt nagyban befolyásolja például, hogy milyen kultúrnövény betakarítása után, mennyi idő elteltével vettük a mintákat.

Azt tapasztaljuk, hogy a precíziós adatnyerési technikák (drónok, talajszkennerek) sem válaszolják meg a talajok nitrogénszolgáltató képességének mennyiségi kérdését, azok legfeljebb a térbeli változatosságot mérik fel, ill. segítséget nyújtanak a terméskülönbségek meghatározásában.

A talajvizsgálati módszerek újragondolása igencsak sürgőssé vált, különösen a Zöld Megállapodás tükrében. A talajok szerves nitrogén formái is mérhetők, és úgy látjuk, hogy ez alapján a potenciális N-szolgáltató képességük is modellezhető (1. ábra). Persze az időjárás hatását így sem kalkulálhatjuk előre, de néhány kiegészítő talajvizsgálati módszerrel megalapozottabb döntést lehet hozni a tápanyag-gazdálkodásban.