A foszfor a növények számára esszenciális makrotápelem, sokak szerint a hazai termőföldek egyik limitáló tényezője. (Később visszatérünk rá, hogy miért vitatkoznak ezzel ma már egyre többen.) Az intenzív műtrágyázás első évtizedeiben nagy mennyiségben került (olcsó) foszforműtrágya a talajainkba, melynek következtében a szántóterületek többsége igen jó foszforellátottságot ért el az 1990-es évekre.

Ezt követően még egy évtizedig képes volt a növénytermesztési ágazat ebből a tartalékból gazdálkodni, amire nagy szükség volt, hiszen a műtrágyaárak elkezdtek drasztikusan növekedni. A foszforműtrágyázást a gazdák ma már sokkal racionálisabban, főként mérleg elven tervezik. Nagy változás az elmúlt évtizedekhez képest, hogy a foszfor kijuttatása már nem korlátozódik az őszi alaptrágyázásra. A tavaszi kapás kultúrák esetén a vetéssel egymenetben célzott starter műtrágyázás jellemző, amelynek fontos eleme a foszfor is.

A foszfor a talajokban változó arányban szerves (10-40%) és szerevetlen (60-90%) formában található. A szerves formák természetesen a felső, humuszos rétegben koncentrálódnak, de a talaj kedvező ásványi összetétele esetén a szervetlen foszfor akár az egész talajszelvényben magas lehet. A teljes foszforkoncentráció a jobb talajokon a felső 30 cm-es rétegben megközelíti a 3000 mg/kg P₂O₅-ot is, amelynek nagyságrendileg 5-15%-a tud fizikai és kémiai folyamatok révén a növények számára hozzáférhetővé válni. Hektárra vetítve a talajok teljes foszforvagyona hihetetlenül soknak tűnhet, hiszen csak a felső 30 cm-es rétegben is nagyságrendileg 2-10 tonna P₂O₅-ról beszélhetünk.

A teljes foszforvagyon mennyiségét elsősorban a talajképződés tényezői befolyásolják, így nagyrészt a gazdálkodók tevékenységétől függetlenül alakul. Például a löszön kialakult talajok eredendően sok szervetlen foszfort tartalmaznak az ásványaikban, míg a homokon kialakult talajoknál ez lényegesen kevesebb. A szervesanyag-felhalmozódási folyamatok a foszfort a felső rétegek felé koncentrálják szerves kötésben, így az eltérő humusztartalmú talajokon jelentős különbségek alakultak ki a foszforvagyont illetően. Az eróziónak talán a foszforveszteség a legfájóbb következménye, ami már a jelenkor folyamata, és a gazdálkodásnak közvetlen hatása van ily módon a szerves foszfortartalékokra.

1. Ábra: Különböző talajtípusok foszfortartalékai

Az ásványi foszfor lassan mobilizálódik, és lassan is mozog a talajban, felvehetőségét jelentős részben a talaj kémhatása befolyásolja. Lúgos talajokban, nagyobb mennyiségű mész mellett nehezen oldódó Ca- és Mg-foszfátok keletkeznek. 5.5 pH alatt, erősen savas kémhatáson a talajok foszfor tartalma pedig Fe- és Al-foszfátokként kötődik le. A szervetlen foszfor körülbelül 6 és 6.5 pH között oldódik a legjobban a talajokban. Mindebből következően a foszfor műtrágyák hatóanyaga is jórészt lekötődik, annak csak egy kisebb hányada hasznosul közvetlenül a növénytermesztésben.

A foszfor elérhetősége még abban az esetben is jelentősen korlátozott lehet, ha a kémiai analízis során egyébként megfelelő mennyiségű foszfor mutatható ki a talajból.

Ha pl. mérleg elven 70-100 kg/ha P₂O₅ hatóanyagot juttatunk ki egy közepes adottságú, gyengén savanyú kémhatású talajon, ideális esetben nagyságrendileg 35%-át veszik fel a növények a kijuttatott foszfornak. Ez azt is jelenti, hogy P-trágyázással 35%-kal magasabb lesz a termés a nem trágyázotthoz képest, amennyiben közel megfelelő mennyiségű csapadék hull (hiszen víz hiányában semmilyen műtrágya nem tud hasznosulni).

2. Ábra: A kukorica kora-tavaszi foszforfelvételi zavarai

3. Ábra: Foszforoldó baktériumok kitenyésztése

Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemelnek a növényi gyökerekkel szimbiózist kialakító mikorrhiza gombák, amelyek nem csupán a foszfor mobilizálásában, hanem a talaj mikropórusaiban található, a növények gyökerei által egyébként nehezen felvehető víz és mikroelemek elérhetőségében is jelentős szerepet játszanak. A szervetlen foszfor diffúzióval csupán néhány mm-t tud mozogni évente, de a mikorrhiza gombafonalainak szállítása ennél nagyságrendekkel gyorsabb folyamat. A szervetlen foszfor mobilizálása mellett fontos pillére a foszforfelvételnek, hogy talajokban szerves P-tartalékok is vannak, amelyek enzimes lebontás útján szintén felvehetővé válhatnak a növények számára.

A talajok teljes foszformennyiségének csak töredékét mérik a hazai akkreditált laborok, mint felvehető foszfortartalom. A növények számára „felvehető” rész meghatározása a magyar szabvány szerinti ammónium-laktátos (AL) kivonással történik, amely a gyökerek környezetének savas kémhatását modellezi, ami túlzottan leegyszerűsíti a talajban zajló tápanyag-felvételi folyamatokat. A talajok AL-foszfor tartalma és a növények foszforfelvétele között ezért gyakran nagyon gyenge a kapcsolat.

4. Ábra: A felvehető foszfortartalom vizsgálata különböző kivonószerekkel

A Talajdiagnosztika Kft-nél kiemelt figyelmet szentelünk a foszfor-feltáródás és foszforműtrágyázás hatékonyságának kérdésére. Meggyőződésünk, hogy a felvehető és a tartalék szerves és szervetlen foszfor formákat egyaránt érdemes vizsgálni, ezek ismerete nélkül nehéz megfelelő döntést hozni a műtrágyafelhasználásban. Különböző talajtípusokra adaptált kémiai és biológiai vizsgálati módszerekkel igyekszünk támogatni a gazdákat a foszfor-stratégiáik kidolgozásában, mely során olyan kérdésekre keressük a választ, hogy:

5. Ábra: Az AL-oldható foszfortartalom táblánkénti értékelése

Szerző: Dr. Juhos Katalin

IRODALOM

Csathó P. (2002): Az AL-P korrekciós modell értékelése a hazai szabadföldi őszi búza P-kísérletek adatbázisán, 1960-2000. Agrokémia és Talajtan 51(3–4), 351–380.

Csathó P. (2003): Kukorica P-hatásokat befolyásoló tényezők vizsgálata az 1960 és 2000 között publikált hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán. Agrokémia és Talajtan 52(3–4), 455–472.

Szigeti, N., Hermann, T., Juhos, K., Tóth, G. (2023): Distribution pattern of major crops and their cultivation intensity indicated by soil phosphorus concentrations in Europe. Agronomy Journal 115(4), 1501–2126. https://doi.org/10.1002/agj2.21337

Richardson, A.E., Simpson, R.J., (2011): Soil microorganisms mediating phosphorus availability update on microbial phosphorus. Plant Physiology 156(3), 989–996. https://doi.org/10.1104/pp.111.175448

Lai-Ming Huang, Xiao-Xu Jia, Gan-Lin Zhang & Min-An Shao (2017): Soil organic phosphorus transformation during ecosystem development: A review. Plant and Soil 417, 17–42. https://doi.org/10.1007/s11104-017-3240-y