A nitrát direktíva az ország termőföldjeinek kb. felén korlátozza a hektáronként kijuttatható nitrogén mennyiségét. Az elővigyázatosság környezetvédelmi szempontokból teljesen helyénvaló, még ha a korlátozás mértéke esetenként vitatható is. A fő probléma az, hogy a gyakorlatban nem vesszük figyelembe az eltérő klimatikus adottságokból eredő kimosódási és termésbeli különbségeket, a teremesztett növények reális N-igényét és a talajaink valódi nitrogénszolgáltató képességét. Nem csupán a nitrátérzékeny területekre igaz az, hogy valójában nagyon kevés adat áll rendelkezésre, ami alapján racionális N-műtrágyázást lehetne tervezni. A kötelező talajvizsgálatok ehhez nem adnak elegendő információt, így nem könnyű megfelelni a környezetvédelmi és gazdaságossági követelményeknek is egyszerre. Ez motivált minket arra, hogy új talajvizsgálati és értékelési módszert dolgozzunk ki.

A foszfor a növények számára esszenciális makro tápelem, sokak szerint a hazai termőföldek egyik limitáló tényezője. Az intenzív műtrágyázás első évtizedeiben nagy mennyiségben került (olcsó) foszforműtrágya a talajainkba, melynek következtében a szántóterületek többsége igen jó P-ellátottságot ért el az 1990-es évekre. Ezt követően még egy évtizedig képes volt a növénytermesztési ágazat ebből a tartalékból gazdálkodni, amire nagy szükség volt, hiszen a műtrágyaárak elkezdtek drasztikusan növekedni. A foszforműtrágyázást ma már sokkal racionálisabban, főként mérleg elven tervezzük. Azonban a talajvizsgálati és műtrágya számítási módszerek szinte semmit sem korszerűsödtek, mindent ugyanazon elven kalkulálunk, mint évtizedekkel ezelőtt. Holott ezek a módszerek a talajaink valódi foszfortartalékairól és a foszfor-szolgáltató képességéről nagyon kevés információt adnak.

Az 1990-es évek óta a hazai tápanyag-gazdálkodás jelentős átalakuláson ment keresztül. Előtérbe kerültek a gazdaságosság és a környezetvédelem alapelvei, hiszen a korábbi, olcsó műtrágyákra alapozott pazarló rendszer már nem volt fenntartható. Ezzel párhuzamosan a talajjavítás is áldozatául esett ennek az inputanyag „racionalizálásának”. A műtrágyadózis számítás hazai gyakorlata kb. fél évszázadra nyúlik vissza, amelynek alapvető módszertani elemeit gyakorlatilag változatlanul alkalmazzuk. A szakmában jelenleg mindenki érzékeli, hogy valami nincs rendben, hiába az inputanyagok és szaktanácsadók sokasága, a terméshozamok nem növekednek. Mára egyértelművé vált, hogy a klímaváltozás kihívásaival csak úgy lehet megbirkózni, ha a hangsúlyt újra a talajminőség és a talajegészség javítására helyezzük.